Az új HSZT-vel ki akarják nyírni a szakszervezeteket!

Az új HSZT tervezet, amely már támadja a munkavállalók önszerveződésének jogát, szinte megszüntetné a szakszervezetek működését, a megmaradt tevékenységüket pedig erőteljesen korlátozná.

HSZT tervezet 2011.10.24. letöltés

1984
1984

Szám: Kü-II-15/11/2011.

 

dr. Pintér Sándor Belügyminiszter Úrnak,

 

B U D A P E S T

 

 

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

 

 

Hangsúlyozni kívánom, hogy jelen levelünket angol nyelvre is lefordítva rövid időn belül megjelentetjük honlapunkon és megküldjük az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO), mivel a tervezet tartalma nyíltan támadja a munkavállalók önszerveződésének a jogát, a szakszervezetek működése lehetőségeit megszüntetni, alkalmanként pedig erőteljesen korlátozni kívánja azokat.

Csak a legszűkebb körben lévő munkatársaimmal volt lehetőségem tanulmányozni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) közszolgálati életpályák összehangolásával összefüggő módosításáról szóló törvény tervezetét (a továbbiakban: tervezet), mivel alig több mint egy nap állt a rendelkezésünkre, ezért tagszervezeteinktől, tagjainktól gyakorlatilag nem volt lehetőség és mód arra, hogy a véleményüket bekérjük.

A tervezettel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük.

I.

Általános jelleggel, a tervezetnek az érdekvédelmi szakterületre vonatkozó koncepciójával kapcsolatosan

A tervezet készítőjének elgondolása szerint a módosítást követően a Hszt.-nek az érdekvédelemre és szakszervezeti jogosultságokra vonatkozó része lényegesen módosulna. A módosítási elképzelések koncepciója, hogy a jelenlegi szakszervezeti jogosultságok azon részét, amelyek a szakszervezetek működésének gazdasági és humán-forrás alapjait képezik lényegesen csorbítaná, elvonná.
A koncepció lényege az, hogy a szakszervezetek jelenlegi mozgásterét mind gazdasági, mind pedig a tisztségviselők érdekvédelmi munkája tekintetében szűkíti, sok esetben ellehetetleníti.

A kormány nyíltan munkavállaló ellenes törekvése e tervezetből is kitűnik, és a fentiekben jelzetteken túlmenően jogilag is aggályos, mind a hazai jogi szabályozást, mind a nemzetközi egyezményekben lefektetett és Magyarország által elfogadottak vonatkozásában.

A tervezet jogi értelemben abszurd megoldási struktúrát vázol fel a Magyar Rendészeti Kar (továbbiakban: MRK) mint köztestület létrehozását illetően.

Már most jelezni kívánjuk, hogy a tervezetnek már az alapkoncepciója olyan súlyosan sérti a munkavállalók alapjogait, valamint az egyesülési szabadságjogot, hogy ennek tervezetben feltüntetett országgyűlési elfogadása esetén a hazai és a nemzetközi igény- és jogérvényesítések valamennyi lehetséges eszközével élni kívánunk.

A tervezet véleményezésére rendelkezésre álló idő rövidsége méltatlan a Tisztelt Belügyminisztérium részéről és sérti a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködés elveit. A tervezet véleményezésére gyakorlatilag másfél nap áll rendelkezésre így az esetlegesen még felmerülő észrevételek megtételének jogát fenntartjuk.

A nemzeti konzultáció – bár a tervezet a fejléc szerint még nem a kormány hivatalos álláspontja – keretén belül elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a szakszervezetek bevonása nélkül került megfogalmazásra már az alapkoncepció is.

A tervezetből kitűnően a kormány el kívánja vonni, illetve jelentősen csökkenteni kívánja a szakszervezeteket megillető

– munkaidő-kedvezmény mértékét,
– a fel nem használt munkaidő-kedvezmény meghatározott mértékű megváltásának a lehetőségét,
– a szakszervezeti tisztségviselők jelenlegi érdekvédelmi mozgásterének még a lehetőségét is,
– jelentősen korlátozni kívánja a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét,
– megszünteti a munkáltató együttműködési kötelezettségét,
– megszünteti a működés feltételei munkáltatói biztosításának kötelezettségét,
– kötelező kamarai tagságot ír elő a hivatásos állományú munkavállalók részére,
– MRK nevű köztestületet hoz létre amely „fából vaskarika” módjára egyrészt munkáltatói, másrészt munkavállalói érdekvédelmi feladatokat látna el,
– az MRK létrehozásával pedig megteszi az előkészületet arra, megteremti a lehetőségét annak, hogy a jelenlegi „sárga szakszervezetek” (akik a kormánnyal mindig, mindenről megállapodnak és emellett „véletlenül az ölükbe hullik” alkalmanként állami kitüntetés, felügyelő-bizottsági tagság, nyugdíj melletti visszafoglalkoztatás révén pár százezres illetmény, szolgálati gépjármű, üdülő, üdülési csekk a névérték 10%-áért, stb.) csökkenő taglétszáma mellett ezek a szakszervezeti funkcionáriusok immár mint az MRK funkcionáriusai a kötelező kamarai tagságra figyelemmel továbbra is védjék és képviseljék a munkavállalók érdekeit.

A tervezet fentiekben ismertetett alapkoncepciója hűen tükrözi a rendőr és rendészet-ellenes kormányzat újabb lépésének az előkészületeit, a valós munkavállalói érdekképviselet megszüntetésére. Ebbe a koncepcióba illeszkedik bele a Magyar Köztársaság Ügyészségének törvénytelen büntetőeljárása és az, hogy a Hszt. ezen tervezetének megvitatására nem engednek el, nem oldják fel részlegesen sem a lakhelyelhagyási tilalmat, hogy szóban is kifejthessem a tervezettel kapcsolatos álláspontomat.

Ezzel kapcsolatban Miniszter Úrhoz külön átiratban fordultam a mai napon, kérve a közbenjárását arra, hogy legalább a látszatát adja meg a kormány arra, hogy érdemben hajlandó egyeztetni a TMRSZ –szel úgy, hogy az egyeztetésen részt vehetek, mint a szakszervezet törvényes képviselője. Ennek az egyeztetésnek ugyanis még látszólag sincs köze az ellenem koncepciós jelleggel indított büntetőeljárásnak, ezért érthetetlen az attól való kvázi eltiltásom.

Az MRK létrehozása, a megélhetési érdekvédők ejtőernyőztetésének nyilvánvaló szándéka, továbbá a valós érdekvédelmi munkát folytató szakszervezetek ellehetetlenítésére irányuló kormányzati koncepció ismét tanúbizonyságát adja annak, hogy a kormányzat a rendszerváltás veszteseit, a munkavállalókat úgy kezeli értékén, ahogy azt a kormánypárti frakció vezetője egyik őszinte pillanatában kifejtette, miszerint akinek nincs semmije, az annyit is ér. Ez ma már a kormány hivatalos álláspontjának is tekinthető a munkavállalók jogait érintő törvényalkotási folyamatában.

A munkavállalói alapjogok, a munkavállalók érdekvédelmét képviselő szakszervezetek munkájának ellehetetlenítésére irányuló törekvés előrevetíti azt, hogy a kormány továbbra is mindent megtesz az ország kivételezett kiváltságosait jelentő gazdag-elit uralmának fenntartásához és a kiszolgáltatott munkavállalók további megalázásához.

Ehhez most az eszközt a munkavállalók önszerveződésének elfojtására irányuló tervezetben jeleníti meg.

A tervezettel kapcsolatos észrevételek:

2.§ A tervezet ezen szakasza a Hszt. 3.§ (1) bekezdését egészíti ki, amely szerint, aki hivatásos állományba kerül, az egyben a köztestületnek minősülő MRK tagjává is válik. A köztestületekről a Polgári Törvénykönyv köztestületekről szóló rendelkezései, valamint az MRK-nak a tervezetben megfogalmazott jellemzői alapján megállapítható, hogy az MRK szakmai kamaraként működne a tervezet előterjesztőjének elképzelése szerint.

Az MRK, mint szakmai kamara létrehozhatósága törvényileg hiányzik jelen esetben, figyelemmel arra, hogy a hivatásos státusz – mint a Hszt. hatálya alá tartozó munkavállalók összessége – nem szakma! Szakma a rendőr, a tűzoltó, a börtönőr, a pénzügyőr, az orvos, a szakértő, az ügyvéd, stb. Tehát szakmai kamara esetében – figyelembe véve a Ptk. ide vonatkozó rendelkezését – minden egyes szakma esetében lehet csak létrehozni egy-egy kamarát. Természetesen a kormány „törvénygyáraként működő Országgyűlés” futószalagjáról legördülhet a Ptk. ennek megfelelő módosítása is, de szerettünk volna rámutatni arra, hogy a kamara, mint köztestület célja egy-egy szakma képviselőinek a szervezete a meghatározott célokra.

3.§ A tervezet a Hszt. IV. fejezetét módosítaná.

A tervezet tagozatokként határozná meg a Hszt. hatálya alá tartozó különböző szervezetek munkavállalóinak a tömörüléseit és részükre érdekképviseleti jogot telepítene.

Nem lehet eltekinteni e fejezet módosítási szándékának értékelésekor attól, hogy az egyesülési jog, mint alkotmányos alapjog alapján érdekképviseleti célra a munkavállalók szakszervezeteket hozhatnak létre. A kormány által alkotott új alkotmány is kifejezi, hogy az ember sérthetetlen és alapvető jogait tiszteletben kell tartani. „Szabadság és Felelősség” címmel, annak I. cikkében az Alkotmány szerint alapvető jog csak „a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”.

Erre figyelemmel megállapítható, azzal, hogy az MRK a hivatásos állományba tartozók részére kötelező jelleggel írja elő az érdekképviseleti szervhez való tartozást, az egyesülési szabadságjogukat lényegesen és aránytalanul korlátozza.

Lényegesen, mivel az egyesülési joghoz tartozik a szakszervezet alapításának a joga. A szakszervezetek érdekképviseleti joga pedig korlátozásra kerül a tervezet szerint, mivel érdekképviseleti tevékenységet ír elő az MRP részére, plusz kötelezi is a Hszt. hatálya alá tartozót arra, hogy a tagja legyen. Azért is aránytalan a korlátozás mértéke, mert az MRP tagság kötelezettsége tagdíjfizetési kötelezettséget is keletkeztet.

A tagdíj mértékét pedig az MRP maga határozza meg. Ma amikor a hivatásos állományt betöltő személyek napi megélhetésének biztosítását sem fedezi jellemzően a kormány által biztosított illetmény, nyilvánvaló, hogy a kötelező MRP tagság és a kötelező tagdíjfizetés kihatással van a munkavállaló önkéntes, szabad elhatározáson alapuló azon elhatározására, hogy az MRP kényszertagság mellett tagja legyen-e önkéntes alapon az egyébként lehetőségként látszólag nyitva álló szakszervezetnek.
Az álságos MRP létrehozás mögöttes, leplezetlen célja, hogy a nyomorba taszított hivatásos állományú személyek részére csak elméleti lehetőségként maradjon meg az önkéntes érdekvédelmi szervezet létrehozásának és az ahhoz tartozásnak a joga.

A kormány a „saját alkotmányában” lefektetett alapelveket is figyelmen kívül hagyta, amikor a tervezet koncepcióját megfogalmazta és azt a tervezetben megjelenítette. Az MRP létrehozása az egyesülésről szóló törvényben lefektetett alapjog sérelmén túl, a hivatásos állományú személyek emberi méltóságát is sérti azzal, hogy számukra gyakorlatilag lehetetlenné kívánja tenni a szakszervezethez tartozás lehetőségét.

A hivatásos állomány tagjai közé tartozó munkavállalók újabb megalázására irányuló kormányzati előkészület úgyszintén mélységesen rendőr- és hivatásos állományú ellenes. Ebbe a koncepcióba ugyanígy beleillik az, hogy 2006-ban rendőri feladatokat ellátó személyeket válogatás nélkül megszégyenítenek, úgy hogy a kormányhoz közel álló televízióban bemutatnak, és anélkül, hogy a kétséget kizáró módon rendőri túlkapásokat elkövető személyek egyéni felelősségre vonásával kapcsolatban tennének jogi lépéseket, minden egyes rendőrt megszégyenítenek, bűnözőként, terroristaként állítanak be, majd a cinkos összekacsintás révén egy illegális portálon névvel, címmel, „vérdíjjal” kvázi körözéseket tesznek közzé.

Ennek előzményeként pedig a kormány törvénybe iktatta, hogy 2006-ban – amikor ugye nem sikerült megpuccsolni az utcán a kormányt a rendőrök helytállása miatt – az intézkedő rendőrök hazudtak, ha éppen más nem támasztotta alá az intézkedésük jogosságát és az eljárás alá vontnak volt igaza. Ez lett törvénybe iktatva, ami a világ demokratikus berendezkedésű országaiban elképzelhetetlen lett volna.

A rendőrök válogatás nélküli megszégyenítését pedig a kormányközelinek ismert televízió műsora tette lehetővé.

A kormány rendőrellenes hisztériájának lényege a rendőri hivatás démonizálása, a rendőrök önszerveződésének elfojtása és mindehhez a „lojális”, „talpnyaló”, saját kertben létrehozott törpeszakszervezetek törvényalkotási eszközökkel való helyzetbe hozása.

A jelenlegi kormány nyíltan a rendőri hivatás ellehetetlenítésére, a rendőri hivatás lezüllesztésére tör és minden olyan önszerveződést, amely a hivatás tisztességét, a szakmai önbecsülést, a civil lakossággal való kapcsolatok kiépítését fontosnak tartja, legázolni kívánja. Ennek okai teljesen ismertek és nyilvánvalóak annak, aki figyelemmel kíséri szakszervezetünk munkáját, nyilatkozatait, állásfoglalásait.

Ez a kormányzati elképzelés, a rendőrök bűnözőkként kezelése, a szakszervezetek, mind a munkavállalók önszerveződésének elsorvasztási kísérlete elfogadhatatlan Miniszter Úr!

A TMRSZ az első perctől kezdve a rendőri hivatás védelmében szót emelt a 2006-os rendőri túlkapások ellen, felszólalt és intette a törvénytelenségek elkövetésétől az állomány tagjait és bocsánatot kért a jogaikban sértett állampolgároktól. Ezért engem meghurcoltak, lefokoztak, elítéltek.

Az azonban amit a kormány művel és saját fegyveres testületei tagjait alázza napi gyakorisággal az mélyen sérti a hivatást gyakorlók önérzetét, emberi önbecsülését és sérti a magyar nemzet önbecsülését is.

Hivatásos személyeket, munkavállalókat, családapákat válogatás nélkül, egyéni felelősség vizsgálata nélkül terroristának, bűnözőnek, szavahihetetlen droidoknak minősíteni, csak azért, mert többségében fenntartották az utca rendjét 2006-ban és nem estek hasra néhány megalomán politikus uszításától, mert nem menekültek el hanyatt homlok a randalírozó tüntetők elől, hanem életük kockáztatásával is védték a közintézményeket, az állampolgárok többségét, nem engedték elharapózni a gyújtogatást, a törést-zúzást, és ezért ezeket az embereket bosszútól kéjesen lihegve ehhez a törvénytervezethez hasonló módon nap, mint nap megalázni, nos ez nem fog jóra vezetni egészen biztosan akkor, ha az utcán újabb ezrek fognak megjelenni, amikor felismerik és amikor érezni fogják, hogy az újabb kommunikációs trükkök már valóban a becsapásukról szólnak.

Hangsúlyozom, hogy a TMRSZ vezetőjeként mindig is mélységesen elítéltem azokat a történéseket, amikor egyes rendőrségi munkavállalók esküjükről megfeledkezve rendőrhöz és emberhez sem méltó módon jártak el 2006-ban. De ezért egy több tízezres testület munkavállalóit kollektív módon büntetni az ehhez a tervezethez is hasonló jogszabályok meghozatalával, az egészen elképesztő.

Csodálkozom azon, hogy Miniszter Úr, mint egykor volt rendőr a kormánynak ehhez a bosszúhadjáratához a nevét és a múltban felépített rendőri imázsát adja és egyetért a Kádár-huszár sztereotípiával, kormánypárti képviselők ámokfutásával és vagdalkozásával, a hivatás meggyalázásának sorozatossá vált állomásaival.

Elnézést, hogy a tervezettől látszólag kissé elkanyarodva kifejtettem újból azt a véleményemet, ami miatt jelenleg is száműzetésben vagyok, de elképesztő az a dúlás, ahogy a kormány saját fegyveres testületeire és nemzetére is vaktában ráront, bízva a 2/3-os országgyűlési fölényének mindenhatónak hitt erejében és előkészítőjeként egy olyan új világrendnek, amely számára kívánatos.

Hangsúlyozom, hogy a TMRSZ főtitkáraként nem volt lehetőségem az idő rövidségére figyelemmel országos koordináció keretében véleményeztetni a tervezetet.

Az MRP létrehozásán túl azonban világosan látszik a kormány szándéka a szakszervezeteket érintő módosítási elképzelésekből is.

A szakszervezet alapításának és az ahhoz tartozás lehetőségének elvi alapjait meghagyja, a látszatra ügyelő kormányzat. Kormányzatról írok, tisztában vagyok azzal, hogy a tervezet fejlécén az szerepel, hogy ez nem tekinthető a Kormány álláspontjának, de aki csak kicsit is figyelemmel kíséri a kormánypárt hatalomgyakorlásának a metodikáját, technikáját és jellegét, az előtt nem lehet kétséges, hogy ezt a tervezetet is a kormánypárti Passzát-szél fújta be a BM ablakán.

A tervezetnek a Hszt. 30.§ (4) bekezdése gyakorlatilag a közérdekű adatok megadásának a megtagadását is lehetővé teszi, ha éppen hivatkozik a munkáltató a „fokozódó nemzetközi helyzetre”, vagy egyéb épületes érvre, mint veszélyeztető tényezőre.

Ugyanitt az (5) bekezdésben megfogalmazott tiltás már nem csupán a Hszt. személyi hatálya alá eső munkavállalóra, hanem adott esetben a szakszervezet tisztségviselőjének minősülő, de éppen nem hivatásos személy részére fogalmaz meg szájkosarat, amely jogi értékelését tekintve szinten aluli elképzelés. Mi fog történni, ha például a TMRSZ főtitkára sajtótájékoztató keretében a közvéleményt tájékoztatja arról, hogy ez vagy az a rendőri vezető egyik gazdasági szerződésének a megkötésekor törvénytelenül járt el. Vagy mi történik akkor ha a szakszervezet főtitkáraként – élve állampolgári jogával és kötelezettségével – feljelentést tesz egy olyan tényállás alapján, amely valós, de az ügyészség úgy látja, hogy az nem bűncselekmény, és még csak nyomozást sem rendel el szokása szerint, hanem csak elutasítja a feljelentést.

Ez esetben ugyanis ezen törvényi rendelkezés alapján felmerülhet – idézve a tervezetből –, hogy „a fegyveres szerv jogos érdekei, illetve működése, valamint a közszolgálat érdekei védelmében kifejezetten bizalmasan, vagy minősített adatként való kezelésre történő utalással hozott tudomására, semmilyen módon nem hozhatja tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységében semmilyen módon nem használhatja fel.”.

Lefordítom magyarra az aggályaimat. Tehát ha egy, az ügyészség szerint alaptalan feljelentésre a hatalom arra felhatalmazott szerve azt mondja, hogy elkövette a közlő szakszervezeti funkcionárius a tilalmazott nyilvánosságra hozatalt, akkor az azért, mert tényt, mert igazságot mondott, azért felelősségre vonható.
Innen már csak egy lépés, hogy a Btk. megfelelő módosításával akár börtönbe is zárják a szólás szabadságával élő személyt. A koncepció alapján okkal lehet feltételezni, hogy a Hszt. ezen rendelkezése ezt alapozza meg.

Szól valamit a szakszervezeti vezető, amely kényelmetlen a kormánynak és jön az ügyészség? Vagy jön a TEK és terrorizmus vádjával letartóztatják a tényeket nyilvánosság felé közlő szakszervezeti vezetőt?

A (6) bekezdés szövege ezt erősíti meg másképpen megfogalmazva. Jogilag azért is abszurd a törvénykezői ötletelés ezen újabb silány megfogalmazása, mert a Hszt. hatálya alá csupán a hivatásosak tartoznak, és egy szakszervezeti vezető, tisztségviselő, ha nem hivatásos, akkor milyen módon tudja megsérteni a Hszt.-nek azt a rendelkezését, amely csak hivatásosra vonatkozhat?

A megfélemlítés és a pszichikai terrorizálás eszközeként nyilvánvalóan a Hszt. hatálya alá tartozó munkavállaló megfélemlítésének a szándéka körvonalazódik a tervezet ezen rendelkezéseiben. Lehet, hogy disznóság ami folyik a rendőrségen, de a dolgozó nem beszélhet róla. Amiről nem beszélünk, az pedig nem is létezik. Minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Ha valaki beszél, azt kinyomozzuk, az megbízhatatlan, kifogásolható. Aki beszél, az repül, vagy/és csücsül.

Ezt támasztja alá a későbbiek során megfogalmazásra került szöveg is, idézve: „(2) az életvitel nem kifogástalan, ha …a jelentkező, vagy a hivatásos állomány tagja nem felel meg – különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartásra, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyaira, valamint a bűncselekményt elkövető, vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára – a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátására.

Tehát, hogy mindenki előtt világos legyen a TMRSZ ellehetetlenítésére irányuló kormányzati törekvés: A Kaposvári Nyomozó Ügyészség hónapok óta vizsgálatot folytat a TMRSZ főtitkára, személyem ellen. A Hszt. fent idézett rendelkezése megteremti a lehetőségét annak, hogy – mivel személyem a nyomozó szerv álláspontja szerint bűncselekménnyel gyanúsítható, sőt már el is ítéltek bujtogatás miatt, amikor szóvá tettem a rendőrségen felbukkanó anomáliákat – ha a TMRSZ tagja egy rendőrségi munkavállaló, akkor az már rendőrnek sem alkalmas, mert az életvitele nem kifogástalan a fülkeforradalmárok jelen tervezetben megfogalmazott elképzelése szerint.

A tervezet egyértelműen a TMRSZ ellehetetlenítésére, személyem démonizálására irányul. Ez egyértelmű és talán ez az egyik oka is annak, hogy a Hszt. ezen módosításáról szóló „egyeztetésén” nem fejthetem ki a véleményemet.

A kormány retteg a valódi érdekvédelmet ellátó szakszervezetektől. A kormány retteg attól, hogy a rendőrök önszerveződnek, élnek alkotmányos alapjogukkal és szakszervezetet hoznak létre minden retorzió ellenére. A rettegő kormány törvényesíti annak a lehetőségét, hogy aki a TMRSZ tagja és meggyanúsított TMRSZ tisztségviselővel kapcsolatba hozható, azt ezen törvényi rendelkezésre való hivatkozással kirúghassák a munkahelyéről.

A Hszt. tervezetben jelzett 32.§-ának az elfogadása megszünteti a szakszervezeti tisztségviselő fokozott munkajogi védelmét, a lehetséges szakszervezeti tisztségviselői minőségnek megfelelést – amely alapvetően a szakszervezet joga! -, tehát az egyesülési alapjognak azt a lényeges tartalmát korlátozná aránytalanul és indokolatlanul, alkotmánysértő módon, hogy a szakszervezet maga határozza meg felépítését, tisztségviselőit maga választja, a tisztségviselővé válás körülményeit maga határozza meg.
Az alkotmányos és nemzetközi egyezményekben is lefektetett alapjogi sérelmen túl ez az elképzelés is sérti az emberi méltósághoz való alapjogot is.

A tervezet a Hszt. 33.§-át is módosítaná, amely szerint a munkaidő-kedvezmény mértéke – amelynek célja az, hogy a munkáltató vegzálásának lehetőségétől, a szolgálati feladatokkal leterheléstől óvja a taglétszám arányában a tisztségviselőt – jelentősen lecsökkenne és kiüresíti azt a szakszervezeti jogot, hogy az arra alkalmas és megbízott munkavállaló, mint tisztségviselő érdekvédelmi tevékenységet zavartalanul végezhessen.

Ez az elképzelés is a szakszervezeti érdekvédelem kiüresítése, az érdekvédelmi tevékenységet vállaló, vagy ilyen munkát végző munkavállaló ellehetetlenítésére, végső soron a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elsorvasztására irányuló kormányzati elképzelés.

A munkaidő-kedvezmény fel nem használt része pénzbeli megváltásának a lehetősége eltörlésre kerülne, amely úgyszintén arra irányul, hogy a szakszervezet működését ne csak a munkavállalói oldal presszionálása, hanem a hatályos szabályok szerint rendelkezésre álló bevételektől is megfossza.

A munkaidő-kedvezmény egyik fő funkciója, hogy az állam biztosítja a munkavállalók érdekvédelmi lehetőségének az anyagi fedezetét a taglétszám arányában, hogy a munkavállalók saját önszerveződésük jogával élve kellő hatékonysággal tudjanak fellépni a munkáltató törekvései ellen.

Ez a tervezetben megjelent elképzelés is alátámasztja a kormány mélységes munkavállaló-ellenességét és a munkáltatónak való megfelelés szándékát. Talán nem véletlen, hiszen a rendszerváltás nyertesei közé tartozó elit politika, a kormány jellemzően nem bérből- és fizetésből, hanem vállalkozásokból, sokszor állami megrendeléseket kapó állami vállalkozások jövedelméből éli fényűző életét. Akinek nincs semmije, arról pedig köztudomású, hogy a kormánypárti frakció vezetője szerint semmit sem ér.

A kormány a rendvédelmi szférán belül ugyanazt a munkáltatói privilegizálást folytatja, miközben szóvivők hada szajkózza a médiában a munka, a munkavállalók tisztességét és megbecsülését. Ez a tervezet nem erről szól. Ez a tervezet fehéren-feketén cáfolja a kormány propaganda szövegét, ez a tervezet nyíltan megmutatja a kormány mélységes munkavállalói ellenességét és azt, hogy a munkavállalók érdekvédelmét felvállaló valódi szakszervezeteket és ezáltal a munkavállalói jogokat a sárba kívánja tiporni.

A Hszt. 34.§-ának tervezett elképzelése nyíltan rámutat a kormány félelmeire. Nem kíván egy szakszervezet részéről megjelent egy főnél több személy szemébe nézni. A kormány gyáva, gondolva azt, hogy ha több személy jelenik meg egy-egy szakszervezet részéről, akkor azok a több szem többet lát elve alapján nagyobb eséllyel ismerik fel a jogalkotói szándék valódi, sokszor mögöttes okait.

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

A rendelkezésre álló idő rövidsége ellenére is nagyon komoly aggályok fogalmazódtak meg a tervezetben foglalt elképzelésekkel kapcsolatban.

A rendőrségi munkavállalók ellen viselt személyes kormányzati bosszúhadjárat következő lépcsőfokaként értékelhető a kormánynak a munkavállalói érdekképviseletek eltörlésére irányuló ezen elképzelése a Hszt. vonatkozásában.

Ezért jelen véleményünk közzétételével felhívjuk a közvélemény és minden munkavállaló figyelmét arra, hogy ugyanúgy ahogy a kormány „megvédte a nyugdíjakat” korábban és államosította a magánpénztári megtakarításokat, ugyanúgy ahogy nem csupán a rendőrök korkedvezményes nyugdíját törölte el 2012. január 1-je hatállyal, ugyanúgy teszi meg a lépéseket annak irányában is hogy kiüresítse, végső soron megszüntesse a valódi munkavállalói érdekképviselet lehetőségét!

Ezzel párhuzamosan az MRP nevű, több szempontból is jogilag nonszensz (torz)szülemény létrehozása egyértelműen arra irányul, hogy – a látszatot megtartva, mert az nagyon fontos a kormánynak, hogy meglegyen „a népfelhatalmazás” és „a konzultáció”, sőt „az igazságosság is”, hiszen a nemzetközi helyzet és a szabadságharc fokozódik – a munkavállalók jogait az elmúlt 20 év során eltrükköző, és a kormányok kedvére a gőzleeresztés szelepjét a rendvédelmi szférában is mindig, minden körülmények között eljátszó megélhetési szakszervezeti funkcionáriusok ejtőernyőztetése zavartalanul, pimasz módon a szemünk előtt történjen meg.

 

Létavértes, 2011. október 26.

 

 

Tisztelettel:

 

 

Szima Judit
főtitkár