Szima Judit beadványa az Emberi Jogok Európai Bírósága részére

European Court Of Human Rights

Ref. number: 29723/2011.

 

Strasbourg – Cedex
France
67075

 

 

Tisztelt Bíróság!

 

A Szima v. Hungary fenti hivatkozási számú eljárásában az alábbi észrevételeket tesszük a Magyarország Kormányának 2012. március 12. napján kelt beadványával kapcsolatosan.


European Court Of Human Rights

Elöljáróban és általánosságban megjegyezzük, hogy Magyarország Kormánya a vonatkozó jogszabályokból (egészen pontosan az eljárás idején hatályban volt jogszabályokból) egyoldalú kiemeléseket eszközöl, amelyek az ő álláspontját támasztják alá, és nem reflektál a jogkérdés fő irányvonalára: Szima Judit helyzetének Janus-arcúságára (kettősségére), nevezetesen ténylegesen szakszervezeti vezető és névlegesen a rendőrség állományába tartozó személy. A következőkben a kérdés lényegére kívánunk rámutatni a tényállás pontosításával, illetve a jogszabályi háttér ismertetésével.

1. Tényállás

A tényállás szerint Szima Judit rendőr alezredes a rendőrség hivatásos állományú tagja volt elméletileg (jelenleg nyugállományba került már, így a bujtogatás vétségét tettesként nem tudja elkövetni). Az elméletiség azt jelenti, hogy úgynevezett rendelkezési állományban volt mindvégig: a szakszervezet részére ugyanis munkaidő-kedvezmény jár a tagjai után, amely kedvezményt a szakszervezet jogosult összevonni és megjelölni azon személyt, akit függetlenít a munka alól – döntését a rendőri szerv köteles elfogadni. A fenti státusz azt is jelenti, hogy Szima Judit tényleges rendőri munkát nem végzett, nem volt utasítható, munkahelyén nem kellett megjelenni, csak és kizárólag szakszervezeti munkát végzett el, amelynek keretében nemzetközi, állami és kormányszintű egyeztetéseken vett részt. A szakszervezeti munka lényegéből adódóan ugyanakkor folyamatosan bírálta a fennálló rendőri vezetést és a Kormányt abból a célból, hogy a rendszer javuljon és a szakszervezeti tagok munka- és életkörülményei megfelelőek legyenek.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete vezetője, Szima Judit vezetése alatt az ország legnagyobb rendvédelmi szakszervezete lett. A szakszervezet alapszabályát az illetékes ügyészség folyamatosan vizsgálta és ellenőrizte, azonban az a vonatkozó jogszabályi feltételeknek (beleértve célját és feladatát) maradéktalanul megfelelt.

Véleményünk szerint Szima Judit ezen ténykedését elégelte meg a Kormány és nem valós alapokon nyugvó, koncepciós perben ítélte el (a jelzett arrogancia jelenlegi következménye, hogy Szima Judit ellen több büntetőeljárást is indítottak a szakszervezettel összefüggésben és immáron fél éve rácsok mögött, előzetes letartóztatásban van).

2. Jogszabályi háttér

A Kormány által előadott jogszabályok szövegét természetesen nem vitatjuk, azonban jelezzük, hogy azok ismertetése egyoldalú, hiányos, így az alábbi kiegészítéseket tesszük hozzá.

a) A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény

1. § Magyarország: köztársaság.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez.

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

b) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény.

18. § (1) A rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
(2) A hivatásos állomány tagja pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve – közszereplést nem vállalhat.
(3) A szolgálati helyen és szolgálati feladat teljesítése közben a hivatásos állomány tagja politikai tevékenységet nem folytathat.
(4) A hivatásos állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést – a 69. § esetét kivéve – nem bírálhatja, azokról a jog- és érdekérvényesítő tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhat, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehet, a sajtónyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthat.

3.) Az Egyezmény 10. Cikkének (2) bekezdésével kapcsolatos észrevételeink.

Meglátásunk szerint az Alkotmányban, mint alaptörvényben írt jogosultságokat – az emberi élet és méltóság kivételével – csak törvény korlátozhat, és az is csak megfelelő jogi célok elérése érdekében. Ez utóbbi törvény a Hszt., amelynek 18. §-a nemhogy korlátozza, de megerősíti azt, hogy egy szakszervezeti vezető igenis hangot adhat kritikájának, amennyiben az a szakszervezeti tagok munka- és életkörülményeit érinti, hiszen egy szakszervezetnek ez az alapfeladata.

Az Egyezmény 10. Cikkének (2) bekezdésében írt feltételek tehát nem álltak fenn.

A Kormány éppen a szakszervezeti alapjogok korlátozását hajtotta végre, amikor is politikai befolyást próbált gyakorolni a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetére annak vezetőjén keresztül. Mivel ez nem sikerült, nyúlt állami privilégiumához, és büntetőeljárás keretében távolította el a behódolni nem hajlandó Szima Judit főtitkárt. Szima Judit nem tett sértő kijelentéseket, és érdekérvényesítési körén kívüli ügyben nem nyilatkozott, és nem is mondott véleményt. Itt kívánunk rámutatni, hogy a Kormány egyetlen fórumon sem (beleértve a büntetőeljárást) nem vizsgálta a főtitkár által előadottak valóságtartalmát kifejezett kérésünk ellenére.

A Kormány elvárása szerint egy szakszervezet – legyen az akár rendőri – nem tehet semmiféle negatív kijelentést, még akkor sem, ha az az érdekérvényesítési körbe beletartozik, vagy éppen az általános közfelfogás szerint (és nem egyes politikai vezetők saját mércéje alapján) nem sértő. Szima Judit nyilatkozataiban éppen arra hívta fel a rendőri állomány figyelmét, hogy a kapott parancsot hajtsák végre minden esetben, hacsak azzal nem valósítanak meg bűncselekményt – azaz a jogszabályok idézése nem vezethet oda, hogy az idéző elégedetlenséget szítana, vagy sértő kifejezéseket tenne.

A legfőbb problémát ott látjuk, hogy a Kormány megfeledkezik arról, hogy Szima Judit ténylegesen nem volt rendőr, szolgálati feladatot nem látott el, csak és kizárólag szakszervezeti vezetőként tevékenykedett a törvényi kereteken belül. A szakszervezet alapfeladata éppen az, hogy észrevételeket tegyen az alapszabályában meghatározott területeken. A szakszervezet alapszabályát a Kormány többször megvizsgálta, és azt megfelelőnek ítélte meg a jogszabályokkal összevetve (valamennyi jogszabállyal). Szima Judit esetében abszolúte nem merült fel azon eshetőség, hogy a katonai rendet akár az eshetőlegesség szintjén aláássa.

A lefolytatott büntetőeljárásban is éppen azt kifogásoltuk többek között, hogy a bíróság a jogszabályi k környezettől eltérően Szima Judit működését elválasztották a szakszervezettől, akinek felelős vezetője volt, és ténykedését mint magánember és mint tényleges rendőr ítélték meg, holott nevezett minden alkalommal mint szakszervezeti főtitkár nyilatkozott. Nyilatkozatai kritikai hangvételűek voltak jobbító szándékkal, méghozzá a törvényesség határán belül. Az eljárt bíróságok mérlegeléssel állapították azt meg, hogy a vádlott a törvényi kereteken túlterjeszkedett, a ténybeli alapokat külön kérésünk ellenére nem is vizsgálták.

Itt utalunk rá, hogy a Hszt. 51. §-a arra is lehetőséget ad, hogy valaki szintén rendelkezési állományban maradva akár képviselő lehessen – kormánypárti vagy ellenzéki, vagy akár európai parlamenti – és ha a Kormány gondolatmenetét elfogadnánk, akkor ezen személyek szintén semmiféle kritikai hangnemet nem engedhetnének meg a mindenkori Kormánnyal szemben.

Nevezett nyilatkozatai nem voltak sem sértőek, sem rágalmazóak – ellenben a valós ténybeli alapokon nyugodtak, azokat a hatóságok, rendőrség és bíróság nem is merte vizsgálni, mivel a feltárt tényekkel (vádlotti állításokkal) nem tudott volna mit kezdeni, így az egyszerűbb utat választva Szima Juditot ítélte el. Ha a fentieket elfogadnánk, úgy szakszervezetre a fegyveres szerveken belül egyáltalán nem lenne szükség, és eszerint az Alkotmány és egyéb törvények is speciális értelmezést kell, hogy kapjanak.

A Büntető Törvénykönyv 357. § (1) bekezdésében írt deliktum pedig említést sem tesz szakszervezetről, érdekérvényesítési lehetőségről és alkotmányos alapjogokról. A jelzett bűncselekmény olyan esetekre vonatkozik, amikor is egy katona a hadszíntéren vagy akár máshol, de mint katona az elöljáró parancsát megkérdőjelezi, vagy általában aláássa a szolgálati fegyelmet.

Esetünkben azonban homlokegyenest másról van szó: Szima Judit ténylegesen nem volt katona, sőt közszereplőnek minősült, aki kizárólag szakszervezeti vezetőként ténykedett a szakszervezet törvényes alapszabálya szerint. Meglátásunk szerint a szakszervezet által feltárt hiányosságok, visszaélések, törvényellenes cselekedetek nem olyan körülmények, amelyek objektíve büntetendőek lennének a feltárással. Ezen visszaéléseket a Kormánynak meg kell szüntetnie, és nem büntetni az arra rámutató személyt, akinek ráadásul ez a feladata. Az eljáró bíróságok e körben a Kormány által leírt szempontok szerint mérlegeltek.

Tekintettel a fent leírtakra továbbra is kérjük, hogy a T. Bíróság kérelmünknek adjon helyt, és állapítsa meg a Kormány eljárását, mint az Egyezmény 10. Cikkének (1) bekezdésében írt alapjogot sértőnek.

Az ügyben jogfenntartással élünk költségeink kapcsán, és jelenleg semmiféle vagyoni, nem vagyoni, illetve perköltség iránti igényt nem terjesztünk elő.

Tájékoztatjuk a T. Bíróságot, hogy postai címünk a fejléc szerint megváltozott.

Budapest, 2012. április 23.

 

 

Tisztelettel:

Szima Judit képviseletében:

 

 

dr. Molnár Attila István ügyvéd