„Kiszolgáljuk a tagjainkat” – Ezért vagyunk!

Számtalan rendőri sorssal találkozott már Szima Judit, a TMRSZ főtitkára, egyes esetek őt is és kollégáit is megviselik. 

Hogyan látja, melyek azok a problémák, amelyekkel nap, mint nap küszködnek a rendőri állomány dolgozói?

Rengeteg probléma van a megélhetéssel, dőlnek be a lakáshitelek, a családok szinte földönfutóvá válnak, vannak kollégák, akiknek a napi élelem megvásárlása okoz gondot, és ez nagyon elkeserítő. Reményt látok arra, hogy rövidesen pozitív változások történnek a rendészet területén is, és még inkább megbecsülésnek örvendenek majd azok a munkavállalók, akik az 1996. évi XLIII. törvény alapján, az Országgyűlés által is megfogalmazottak szerint kiemelten magas erkölcsi és anyagi elismerésben kell, hogy részesüljenek. Hiszem és vallom, hogy ennek előbb utóbb be kell következnie.

A szakszervezetet milyen esetekkel keresik meg?

Minden eset egyéni, ugyanakkor sok megdöbbentő és tragikus történettel találkozunk. Például az egyik tagunkat súlyos bűncselekménnyel vádoltak meg, és bár folyamatosan kérte a szembesítést a sérelmet szenvedett felektől, ezt megtagadták tőle. Szerencsére – bár bírói szakba jutott az ügye – ügyvédünk segítségével bizonyítani tudta ártatlanságát, ám a két éves meghurcoltatás nagyon megviselte. Lelkileg bennünket is megterhel, amikor arról értesülünk, hogy egy családapa fejbe lőtte magát, és a felesége egyedül maradt a gyermekeikkel, amelyek felneveléséről gondoskodni kell. Több olyan eset is előfordult, amikor sokan arról tájékoztattak bennünket a következő fizetésük előtt két héttel, hogy már kenyérre sincs pénzük. Annak a tiszti rendfokozattal rendelkező háromgyerekes családanyának a sorsa is megdöbbentő, aki egyik nap azzal szembesült, hogy csak annyi pénze van, hogy a gyerekeivel lemenjen a zöldségeshez és egy káposztát vegyen, hogy abból főzzön nekik valamit. Tehát, igen széles a paletta, amelyen mozognunk kell, amelyen a segítségünket szolgáltatnunk, biztosítanunk kell.

Ilyen esetekben hogyan tud segíteni a TMRSZ?

Kapcsolatban állunk karitatív szervezetekkel, valamint mi is folyósítunk segélyeket, bár hozzáteszem: ezt egyre nehezebben tudjuk megoldani, ugyanis  egy 2012-es törvényi rendelkezés megszüntette azt a lehetőséget, hogy tagjaink után a munkaidő kedvezményt pénzben is megválthassuk. 2011-ben még – az akkori szabályozás alapján – közel 17 millió forint segélyt tudtunk kiosztani, ami a szabályozás után jelentősen kevesebb lett, így például 2013-ban mindösszesen 206 ezer forintra csökkent az erre a célra fordítható összeg, melyet rászoruló tagjaink igénybe tudtak venni. A pénzbeli támogatáson kívül nagy erőkkel fókuszálunk a jogsegélyszolgálatra, a jogi tanácsadásokra és egyéb olyan tevékenységekre, amelyekkel tagjaink munkáját, életét tudjuk segíteni.  Ha a tagunk hozzánk fordul, jogi ügyben, legyen az polgári, büntető, fegyelmi ügy, akkor 48 órán belül választ adunk az általa feltett kérdésre. Kártérítéses perekben is segítünk, amikor például rendőrkollégánknak egy rab kísérése közben nem takarják ki az arcát a sajtóban, személyiségi jogi perekben, közigazgatási ügyekben, sőt családjogi ügyekben is nyújtunk segítséget. Mindenki tudja, hogy ha valaki egy ügyvédi irodához fordul, akkor  ott milyen összegeket szoktak elkérni.  A mi ügyvédeink megírják tagjaink helyett a hivatalos papírokat, vagy ha kérik, hogy intézzük el nekik, hogy elmehessenek valahova nyaralni kedvezményesen – akkor intézkedünk. Huszonnégy órás balesetbiztosításunk van, egyik ügyintézőnk csak ezzel foglalkozik. A szervezeti felépítésünk, rendszerünk egészen más, mint a többi szakszervezeté, nálunk munkavállalók vannak, akiknek ki van adva a feladat, kihez milyen terület tartozik, és minden igyekezetünkkel igyekszünk a lehető legjobban kiszolgálni a tagjainkat, segítve nekik a napi problémáikban is.  Napi kontaktusban vagyunk azokkal, akiknek problémáik vannak.

Több olyan véleménnyel is találkozni, amely szerint az emberek csalódtak a szakszervezetekben, ön is érzékeli ezt a közhangulatot?

Igen, érzékelem. Ennek véleményem szerint az oka, hogy nagyon sokan nem látják át, hogy a szakszervezetek szerepének gyengülése politikai akarat volt. A szakszervezeti jogok egy részét elvették, így a vétójogot, véleményezési jog sincs olyan mértékben, mint ami volt, működésünket nem támogatják, ugyanakkor 2012-ben létrehozták az MRK-t, a Magyar Rendvédelmi Kart, amely a szakszervezetek gyengítését célzó intézkedés volt, mivel a politika – álláspontom szerint – tévesen értékelte az adott helyzetet. Igaz, hogy a TMRSZ csak a tagdíjakból tartja fent magát, és tartotta előtte is fenn magát. Sajnálatos módon egyedül a rendvédelem területén döntöttek arról, hogy egyik napról a másikra nem vonja a munkáltató a tagdíjat, ezáltal jelentős bevételkiesést okoztak, mely az érdekvédelmi munka hátrányát is jelentette. Azt mára már elmondhatom, hogy sikerült ezt a hátrányt ledolgozni, és újra stabil szervezetünk van, igaz, nagyon szoros költségvetéssel. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben a Belügyminisztérium és az ORFK részéről is tapasztaltuk azt, hogy több mindenbe bevonták a szakszervezetet. Abban is bízom, hogy a jogalkotók idővel a szakszervezeteknek több jogosultságot adnak vissza pont azért, mert felismerik, hogy az államhatalom munkáját is tudjuk segíteni, mivel nem lehet mindenhol jelen az állam, ahol jelen kellene lennie, és ha jönnek a problémák, azok megoldást kell, hogy nyerjenek, mert az ember mindenkor és mindenütt a legfontosabb kell, hogy legyen. Ehhez viszont szükséges az is, hogy az állam a működőképességünket biztosítsa, munkánkat megfelelő mértékű anyagi eszközökkel támogassa. Ez pillanatnyilag kardinális kérdés, kardinális tényező. Hiszen, mi, a megkeresettek tudnánk a leghatékonyabban támogatni, bizonyos anyagi keretek megszabta módon a tagjainkat, mi, a szakszervezeti aktivisták, s egy élhetőbb munkavégzési, mindennapi megélhetési lehetőséget nyújtva tagjainknak. Ezzel, ismétlem, levennénk egy sor speciális terhet az állam válláról,- ez tulajdonképpen tevékenységünk veleje,- ugyanakkor a leghatékonyabban tudnánk problémamegoldást biztosítani ott, ahol erre szükség van.

Huszonöt éve kezdte el az érdekvédelmi munkát. Miért?

Ez egy jó kérdés. Mindig is nagy volt az igazságérzetem, és úgy éreztem jól magam, ha segíthettem az embereknek, ha láttam a mosolyt az arcukon, hogy  reményt nyújthatott a szakszervezetünk, hogy felráztuk a csüggedteket, a reményvesztetteket, mindez engem örömmel töltött el, szeretettel végeztem és végzem a mai napig is a munkámat, ezt ennél jobban megfogalmazni nem tudom. Természetesen, a rendvédelem elkötelezettjeként, mert ez nyilvánvalóan, a legbensőbb meghatározottságom.

Köztudott, hogy közel nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban, súlyos bűncselekményekkel vádolják – az ügye bírósági szakaszban van. Miért folytatja még mindig az érdekvédelmi munkát?

Mielőtt börtönbe kerültem, szakszervezeti vezetőként folyamatos demonstrációkat tartottam, a nyugdíjelvétel visszamenőleges hatálya miatt. Szent meggyőződésem, hogy politikai fogoly voltam, és vagyok is a mai napig, ennek tartom magam, attól függetlenül, hogy nyolc hónap után kiengedtek a börtönből. A börtönbe bekerülésemet követően két héttel már lemondásra akartak rábírni, azzal, hogy akkor kiengednek, szabadulok. Van egy kiskorú gyermekem, akihez mély lelki kötődés fűz, és ott a börtönben döntenem kellett. Elgondolkodtam rajta, ha lemondok, és kiengednek, soha többé nem tudok az emberek szemébe nézni, és lehajtott fejjel kell járnom, úgy, hogy nem követtem el semmit. Egyetlen bűnöm az, hogy kiálltam, és kiállok a munkavállalók mellett. Hiszek abban, hogy az igazság előbb utóbb napfényre kerül. Hinni akarok abban, hogy van igazság a Földön, és hiszek is benne, hiszek abban, hogy nem lehet az igazságot hosszú ideig elhallgatni, és azok, akik nem az igazságot képviselik, hanem önös érdekeiket, önös érdekeket szolgálják ki, vagy pedig hatalmi pozíciójukat akarják megerősíteni, az idő múlásával mindenképpen szembesülni fognak a tetteik súlyával.

Hogyan látja, mi a különbség a TMRSZ és a többi rendőröket képviselő szakszervezet között?

A TMRSZ-nek van hitele, a szakmai vezetők odafigyelnek arra, amit mondunk, és úgy gondolom, nagyon sok mindenben tudunk segíteni a munkavállalóinknak. Például nagyon fontosnak tartottuk – és tartjuk a mai napig – hogy az áthelyezésekkel kapcsolatban felszólaljunk – mivel a törvény szerint a kapitányságoknak hat hónap visszatartási idejük van. Szerencsére tudunk segíteni tagjainknak, mint például annak az édesanyának, aki a fővárosból szeretett volna leköltözni vidékre, mivel az egyik kisgyermekének olyan levegőre volt szüksége, amely nem veszélyezteti az egészségét.  Mindig úgy közelítünk meg egy-egy problémát, hogy a megoldás nem csak a munkavállalónak, hanem a munkáltatónak is érdeke. Jó a kapcsolatunk a szakmai vezetéssel. Szeretem a szakszervezeti munkát, sok éve, hogy felvállaltam ezt a feladatot az életemben, és célom, hogy minél több kollégának segítsek a munkatársaimmal. Nagyon elhivatott és szakmailag hozzáértő csapattal dolgozom, a Vezetőség segíti a munkánkat, mindannyiunk célja, hogy megkönnyítsük a tagjaink életét. A megélt, elszenvedett megpróbáltatások ellenére, teljesen optimistán hiszek a jogállamban, a szakszervezetünkben és önmagamban. Ezen hitem nélkül semminek nem volna értelme az életemben és eredménye sem.

K.J.