TMRSZ véleményből a 0/2-es Hszt tervezetre I. részlet

A tervezet siralmas, elkeserítő és elfogadhatatlan!

Pintér SándorA belügyminiszter Úrhoz véleményünk kifejtésekor az alábbi észrevételeket fogalmaztuk meg:

„Ön, mint a rendőri hivatásban évtizedeket eltöltő egykori hivatásos – egykori „ingyenélő kádárhuszár”, egyesek mai szóhasználatára utalva -, bizonyára tisztában van azzal, amiről írtam, és amit most írni fogok. Az 1971. évi XI. Tvr. illetve az annak helyébe lépett 1996. évi XLIII törvény (Hszt.), mint szolgálati jogviszonyt alapvetően meghatározó jogszabályok a szerzett jogok és a munkavállalót megillető járandóságok vonatkozásában össze sem hasonlítható a jelenlegi tervezettel, figyelemmel arra, hogy a jelenlegi 2. tervezetből is hiányoznak mindazok a kedvezmények, amelyekkel az állam kifejezésre juttatja a hivatásos szolgálatba állók iránti megbecsülését.

A hatályos Hszt. 1996. óta legkevesebb 77(!) módosítást élt meg napjainkig. 18 év alatt az évente átlagosan több mint 4 törvényi módosítást jelent. Ez csak a szolgálati törvény módosítása.

 A végrehajtására kiadott közel tucatnyi végrehajtási rendeletek elmúlt 18 évi módosítása pedig több százas nagyságrendben valósult meg.

Kérem Belügyminiszter Urat, mondjon ebből a 18 évi 77 db törvénymódosításból csak egyet, amely a munkavállalók javára szóló módosításnak értékelhető. Segítek. Egy sem volt olyan amely ilyennek tekinthető. A 77 db Hszt. módosítás egyike sem szakmai szempontok, hanem egyrészt fiskális/pénzügyi indíttatásból és rendőrség politikai alávetettségének a növeléséről, vagy elszakmaiatlanodásáról szólt.

Ezzel Ön legalább annyira tisztában van ebben az országban, mint sok ezer, évtizedes rendőri múlttal rendelkező egykori és jelenlegi rendőr.

Minden módosítás során a TMRSZ elmondta, leírta az érveit, tiltakoztunk és konstruktív javaslatokat fogalmaztunk meg minimális eredménnyel.

A mai rendőrök többsége már el sem tudja képzelni, hogy egykor a rendőrségi munkavállalóknak és családtagjainak az alábbi – példálózó jelleggel említett – jogai voltak:

  • szolgálati lakás tiszthelyettesnek, tisztnek egyaránt (ez ma már csak egy bizonyos szint felett jár a gyakorlat szerint)
  • BM óvodák, bölcsődék, ahol rendőrök gyermekei képezték a jövő rendőri generációjának a zömét, akik büszkék voltak rendőr szüleikre
  • havi illetmény
  • átlag feletti javadalmazás
  • BM egészségügyi szervezeti rendszer, BM kórház
  • szolgálati nyugdíj lehetősége
  • ruhapénz készpénzben, időben
  • munkáltatói kölcsön
  • megbecsülés, tisztelet az állam részéről törvényi szinten, törvényi garanciákkal és a többi és a többi.

A legkevesebb 77 módosítás során a mindenkori országgyűlési szavazások egyszerűen eltörölték ezeket a járandóságokat, kedvezményeket. Ezek egyikéhez sem adta a TMRSZ a nevét, nem adtuk el egy alkalommal sem kilóra, szakszervezeti kedvezmény biztosításáért a munkavállalók jogait. Elvették anélkül is, helyenként egyes szakszervezetek passzív asszisztenciája mellett.

  • A jelenlegi 2. tervezet – az elsőre megküldöttel egyetemben – sok mindennek nevezhető, de vonzó életpályát felvázoló törvény-tervezetnek semmiképpen sem.
  • A rendőrség munkavállalói – azok, akik az utcán állnak helyt nap, mint nap, egyenruhában, vagy civilben, de a rendet fenntartják, és a bűnt üldözik – nem ezt várják el az ágazati irányítást végző szakminisztériumtól.
  • Azt várják el Öntől, hogy a kormányon belül lépjen fel a rendőrség presztízsének helyreállításáért és lépjen fel az állomány érdekében. Ne csak szavakban és üres frázisokkal.
  • Itt a remek alkalom, hogy a rendőrség iránti megbecsülés jeleként a BM egy olyan szakmai tervezetet tegyen le a kormány és az országgyűlés elé, amely valóban vonzó pályát tár a rendőrök elé, éreztetve velük azt, hogy a BM, a kormányzat és a törvényhozás megbecsüli a rendőri hivatást, a rendőri munkavállalókat.
  • Ma már szinte nyomokban sem fedezhetők fel annak jelei, hogy a rendőri hivatást az állam megbecsüli. Olyannyira nem, hogy a rendőrrel – a munkáját végző rendőrrel szemben – lépten nyomon alkalmazhatók kontroll nélkül azok a vizsgálati módszerek, amelyek még a köztörvényes bűnözőkkel szemben sem alkalmazhatók külső kontroll nélkül.
  • Valóban ez a cél, mint ami ebben a 2. tervezetben is körvonalazódik? Az a cél, hogy értelmes emberfia ne jelentkezzen rendőrnek és ne maradjon rendőr? Mert ez a 2. tervezet sem tartalmaz semmilyen értelmesnek, vonzónak minősíthető rendelkezést, olyat, amely a szolgálat ellentételezéseként, annak kompenzációjaként volna felfogható.

Az egészben ez a legszörnyűbb. A szakszervezetek téphetik a szájukat, megfogalmazhatnak konstruktív javaslatokat, senkit sem fog érdekelni a jelek szerint még a szakmai ágazati irányítást végző Belügyminisztériumban sem.

Ha egy szakszervezet érdemi javaslatait sem kívánják figyelembe venni, akkor egy ilyen koordináció valóban csak üres formalitás, a látszat kedvéért. Ezt tudjuk látjuk éve óta, hogy így folyik, de mindig és mindig bízunk abban, hogy a döntéshozók egyszer rá fognak döbbenni, hogy mekkora hibákat követtek el, amikor a rendőrség munkavállalóit nem hogy egy átlag munkavállaló szintjén megbecsülték volna, de még annyi joga sincs egy becsületes rendőrnek ma Magyarországon, mint annak a bűnelkövetőnek, akit a rendőr felderít és elszámoltat.

Sajnos ez ma a helyzet Belügyminiszter Úr.

  • Az Életpálya megalkotásának folyamata eredményeként ez a 2. tervezet siralmas a tartalmát és a koncepcióját tekintve egyaránt. Elkeserítő látni azt, hogy mit kívánnak előterjeszteni és ha ehhez hozzáveszem az elmúlt évek jelenlegi döntéshozói kommunikációját – hogy majd milyen jó lesz magyar rendőrnek lenni, ha a jelenlegi kormányzat kap a néptől felhatalmazást – akkor valóban van különbség aközött amit mondanak és aközött amit tesznek egyesek. Nincs rá jobb szó, ez a tervezet siralmas, elkeserítő és elfogadhatatlan.”

Előzmények:

http://www.tmrsz.hu/2015/02/02/tmrsz-a-02-es-hszt-tervezetre/

http://www.tmrsz.hu/2015/01/19/tmrsz-a-01-es-hszt-tervezetre/