A II. fokon hozott ítélet jogerős ítéletnek minősül, azonban ezen jogerős ítélet közlésétől számított 60 napon belül, úgynevezett felülvizsgálati kérelem benyújtására ad lehetőséget a jogalkotó a perben résztvevő feleknek. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria jár el.

A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a Kúria bármely fél kérelemére kivételesen felfüggesztheti.
A végrehajtás felfüggesztése esetén a jogerős határozatban megítélt összeg kifizetésére nem kerül sor, csak abban az esetben, ha a Kúria a megtámadott ítéletet hatályában fenntartja.

Ha a Kúria úgy dönt, hogy az első- vagy a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, akkor intézkednek – a határozathoz képest – a végrehajtásnak vagy a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetése, illetve korlátozása iránt.

A fenti jogszabályi rendelkezésekre tekintettel felhívjuk a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a Kúria ítélete, vagy az új eljárásra utasított bíróságok ítélete hátrányosan érinti a képviseltünket, a korábban megnyert, s tagjaink részére kifizetésre kerülő összeget vissza kell fizetni.

TMRSZ vezetése

A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője hivatkozott szolgálati panaszunknak nem adott helyt, így az Országos Rendőr-főkapitány részére felterjesztette, aki igényünket ugyancsak megalapozatlannak találta.

Ezt követően keresettel fordultunk a Szombathelyi Munkaügyi Bírósághoz és kértük, hogy kötelezze a munkáltatót a fenti időszakra vonatkozó különleges bevetési pótlék megfizetésére.

A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság 2011. november 14. napján kelt ítéletében keresetünknek helyt adott.

A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság ítéletében kiemelte, hogy a bíróságok jogalkalmazó szervek és a hatályos jogszabályok a felperesek igényét megalapozzák.

A 2009. június 30-ig hatályos 20/1997. (III.19.) BM rendelet 2. számú melléklete ugyanis úgy rendelkezett, hogy a Rendőrségen belül különleges bevetési pótlékra jogosultak „100%-os mértékben” – többek között – a „megyei rendőr-főkapitányságok bevetési alosztályai”. A Hszt. 254. § (3) bekezdésének alkalmazásában a különleges bevetési pótlékra tehát a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szerv hivatásos állományának az a tagja jogosult, aki a tevékenységét a BM rendelet 2. számú mellékletének I. pontjában felsorolt szolgálati helyen fejti ki, kivéve azokat a munkaköröket, illetve beosztásokat, melyeket a BM rendelet 2. számú melléklete külön nevesít.

A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság ítéletének indokolásában kiemelte továbbá a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Mfv.II.10.248/2010/2. számú ítéletének azon jogi következtetését, amely szerint abból a tényből, hogy a jogalkotó a 20/1997. (III.19.) BM rendelet 2. számú mellékletét módosító 24/2009. (VI.22.) IRM rendelet 2009. július 1-jétől kezdődően szükségesnek találta a rendelet 2. számú mellékletének módosítását és akként történő kiegészítését, hogy abban csak a különleges bevetési pótlékra jogosító tevékenységet közvetlenül ellátó személyek részesülhetnek, az a következtetés vonható le, hogy a jogszabály korábbi szövege alapján a megyei rendőr-főkapitányságok bevetési egységeinél szolgálatot teljesítőket a pótlékra való jogosultság minden korlátozás nélkül illette meg.

Az elsőfokú ítélet ellen alperes fellebbezéssel élt, amelyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, valamint a kereset elutasítását.

A Szombathelyi Törvényszék, a 2012. március 22. napjára kitűzött tárgyaláson az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában többek között rögzíti, hogy a munkaügyi bíróság döntése megalapozott és jogszerű, az ítélet indokolásában kifejtettekkel a törvényszék maradéktalanul egyetért.

Tagjainkat Dr. Illés Ivett képviselte

TMRSZ

A Budapesti Rendőr-főkapitányság állományában szolgálatot teljesítő tagjaink képviseletében egyezségi ajánlatot tettünk a Népszava Lapkiadói Kft.-nek, amelyben nem vagyoni kártérítés megfizetését kértük arra tekintettel, hogy a Népszava online internetes hírportálon, a meleg felvonuláson biztosítási feladatokat ellátó tagjainkról – hozzájárulásuk nélkül – több, nevezettek arcát jól felismerhetően ábrázoló, egyedileg felismerhető fényképfelvételeket jelentettek meg.

A TMRSZ az ügyben egyezségi ajánlatot tett, amelyre azonban a Népszava Lapkiadói Kft. nem reagált, ezért keresetet nyújtottunk be a Fővárosi Törvényszékhez a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, valamint a Népszava Lapkiadói Kft. nem vagyoni kártérítésben történő marasztalása iránt.

A Fővárosi Törvényszék – a nemrégiben, közel azonos tárgyú ügyben a Pécsi Ítélőtáblán született döntés ellenére – megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek képmáshoz való jogát azzal, hogy nem kérte a hozzájárulását a képfelvételek készítéséhez és közzétételéhez, erre tekintettel az alperest nem vagyoni kártérítés valamint perköltség megfizetésére kötelezte.

A bíróság az ítélet indokolásában kimondta, hogy a felperesek nem minősülnek közszereplőnek, erre tekintettel róluk egyedileg felismerhető fényképfelvétel csak kifejezett hozzájárulásukkal készülhet, illetve kerülhet megjelentetésre, még abban az esetben is, ha tevékenységüket a sajtó nyilvánossága előtt végzik, és a média jelenléte nyilvánvaló.

A személyiségi jogi jogsértés megállapítása a nem vagyoni kártérítés megítélésének csak az egyik szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele. Ahhoz szükség van arra is, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a jogosultaknál olyan kár, vagy hátrány keletkezzen, amely csak nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható.

A bíróság megállapította, hogy azzal, hogy az alperes elmulasztotta megkérni a felperesek hozzájárulását, a felperesek esetében az anonimitás sérült. E körben – a felperesi oldal álláspontját osztva – a bíróság a felismerhetőségnek kiemelt jelentőséget tulajdonított, mivel a felperesek bizonyos esetekben fokozott veszéllyel, biztonsági kockázattal járó szolgálati feladatokat is végeznek civil öltözetben, így esetükben az anonimitásuknak egyrészt biztonsági szerepe van, másrészt a szolgálati feladat sikeres végrehajtásához is elengedhetetlen.

A bíróság a tényállás részeként a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozó körülményként értékelte, hogy a képfelvételek közzétételét követően pár nappal a felpereseket különböző atrocitások érték, amik a felismerhetővé válásukra voltak visszavezethetőek.

Az ok-okozati összefüggés az ügy összes körülményei alapján tehát megállapítható volt, a bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét fejenként 150.000,- Ft-ban állapította meg.

Az ítélet nem jogerős.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint a munkáltató köteles a közalkalmazottat tájékoztatni a munkakör módosításáról, a közalkalmazott pedig írásban nyilatkozik a felajánlott munkakör elfogadásáról, aminek elfogadása esetén a munkáltató köteles gondoskodni a kinevezés megfelelő módosításáról.

Miután jelen esetben a munkáltató tagunk munkakörének jellegét valamint ezáltal munkaköri leírását úgy változtatta meg, hogy arról csupán egy feljegyzést kapott, ezért tisztségviselőnk egyeztetést kezdeményezett a Soproni Rendőrkapitányság megbízott vezetőjével, aki a jogsértést elismerve rendelkezett az elmaradt kinevezési parancs és munkaköri leírás pótlásáról.

Az eset kapcsán is látható, hogy a TMRSZ az ilyen és ehhez hasonló vitás ügyek során minden esetben a megegyezésre törekszik figyelembe véve a munkavállaló nyugodt és parancsnoki megtorlásoktól mentes munkakörülményeit, azonban sajnálatos módon az esetek többségében a munkáltatók akár hosszú éveken keresztül is képesek harcolni az általuk folytatott jogellenes gyakorlatok megvédése érdekében.

A felek a keresetben, továbbá a ellenkérelemben foglaltakat változatlan formában fenntartották.

A Miskolci Munkaügyi Bíróságon sor került tanúkihallgatásra, a szolgálatvezényléssel kapcsolatban, nevezett készítette a peresített időszakban a felperes szolgálatvezénylését.

A tanú kihallgatását követően, az alperes a kereseti kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a jogalapot nem ismerte el, a felperes képviseletében kértük a kereseti kérelmünkben foglaltak fenntartását. Ezt követően a felek egybehangzóan kérték az ítélet meghozatalát.

A Miskolci Munkaügyi Bíróság ítéletével keresetünknek helyt adva kötelezte a BAZMRFK alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperes részére bruttó 94.304,-Ft-ot és ezek kamatait.

A Bíróság úgy határozott, hogy a perköltséget a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől alperes fellebbezést nyújthat be.

TMRSZ

A Bíróság jogkérdésben döntött a javunkra, a BRFK jogértelmezése alapvetően téves, hiszen a Hszt. – közalkalmazotti és köztisztviselői szabályozástól eltérően – a hivatásos állomány részére járandóságként határozza meg ezen juttatást, ezt tartalmazza a 20/1997. (III.19) BM rendelet is.

Az étkezési hozzájárulás alanyi jogon jár a hivatásos szolgálati jogviszony alatt – a rendelkezési állományban lévő kismamák is hivatásos szolgálati jogviszonyban vannak – tehát korlátozást jogszabályi felhatalmazás hiányában nem alkalmazhat a munkáltató.

A fentiek figyelembe vételével kolléganőnk részére alperes munkáltatónak 102.000,-Ft –ot kell megfizetnie étkezési hozzájárulás címén, továbbá a perköltség megfizetésére is kötelezték a munkáltatót.

Budapest, 2011. augusztus 26.

TMRSZ

Tagunk közterület-felügyelőként dolgozik alperesnél, akivel tanulmányi szerződést kötött felsőfokú végzettség megszerzésére. Miután teljesítette a szerzősédből eredő kötelezettségét kérte a munkáltatót, hogy sorolja át a magasabb besorolási fokozatba, de a munkáltató arra hivatkozott, hogy végzettsége nem minősül szakirányúnak, így megtagadta az átsorolást. Ezzel párhuzamosan többen is megszerezték ugyanezt a végzettséget, akik esetében teljesült az átsorolás, míg tagunk tekintetében ez elmaradt.

Ezek után szakszervezetünk keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. A per folyamán tartott két tárgyaláson sikeresen hivatkoztunk arra, hogy a köztisztviselőkre, illetve a közterület-felügyelőkre vonatkozó képesítési jogszabályok nem kötik szakirányú végzettséghez az átsorolást, így maga a felsőfokú végzettség megszerzése megalapozta az átsorolást.

A bíróság ítéletében kimondta, hogy fennállnak az átsorolás törvényi feltételei, és ezek alapján kötelezte alperest tagunk I. besorolási osztály 10. fizetési fokozatba történő átsorolására, valamint az általunk kért illetménykülönbözet 1.207.800 Ft. és annak kamatainak a megfizetésére. Ezeken túlmenően a bíróság kötelezte alperest perköltségeink megfizetésére.

TMRSZ

A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője tagunk szolgálati panaszának nem adott helyt, és az Országos Rendőr-főkapitány részére felterjesztette, aki tagunk igényét ugyancsak megalapozatlannak találta.

Ezt követően tagunk keresettel fordult a Zalaegerszegi Munkaügyi Bírósághoz és kérte, hogy kötelezze a munkáltatót a fenti időszakra vonatkozó különleges bevetési pótlék megfizetésére.

A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 2011. február 22. napján kelt ítéletében elutasította felperes keresetét arra hivatkozva, hogy jelen esetben vizsgálni kell, hogy a Bevetési Alosztályon foglalkoztatottak betöltenek-e olyan munkakört, amely a különleges bevetési illetménypótlásra való jogosultságot megalapozza-e. A lefolytatott bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította, hogy felperes nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a különleges bevetési pótlék folyósításhoz szükségesek. Ezért a bírósága a keresetet, mint megalapozatlant, elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen tagunk képviseletében fellebbezéssel éltünk, amelyben kértük az elsőfokú ítélet megváltoztatását.

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, a 2011. július 1. napjára kitűzött fellebbezési tárgyaláson fellebbezésünknek helyt adott, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a kötelezte alperest a fenti időszakra kért 695 7000 Ft. különleges bevetési pótlék megfizetésére.

A másodfokon eljárt tanács elnöke szóbeli indokolásában kifejtette, hogy az első fokon eljárt tanács rossz ténybeli következtetést állapított meg, és egyetértett az általunk hivatkozott Legfelsőbb Bíróság döntésben foglalt indokolással, hogy 20/1997. (III.19.) BM rendelet 2. mellékletének 2009. június 30. napjáig hatályos rendelkezése nevesíti a megyei rendőr-főkapitányságok bevetési alosztályait, amely értelmében 100%-ban jár a különleges bevetési pótlék. Így aki a megyei-rendőrfőkapitányságok bevetési alosztályán fejti ki tevékenységét, az jogosult a különleges bevetési pótlékra, mert az ott betöltött beosztásokhoz kötődik e jogosultság. Ennek következtében már önmagában a beosztás megalapozza a pótlékra való jogosultságot.

TMRSZ

Tagunkat 2010. februárjától hat hónapra szolgálati érdekből Bácsalmásról Hercegszántóra vezényelték, azonban a vezénylés idejére munkába járás céljából történő saját gépjármű igénybevétele kapcsán sem napidíjat, sem költségtérítést nem állapítottak meg, csupán a 9 Ft/km összeget térítették részére. Tagunknak napi több mint 100 km-t kellett megtennie saját gépkocsijával naponta, hogy szolgálatát elláthassa, tömegközlekedési eszközzel pedig aránytalanul sok időt vett volna igénybe az utazás.

Tagunk 2010. október 25. napján kelt szolgálati panaszt nyújtott be, amelyet másodfokon a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitány elutasította arra hivatkozva, hogy a jogszabályi feltételek hiányában nem részesülhet napidíjban és teljes utazási költségtérítésben.

Szakszerveztünk a megyei főkapitány elutasító határozata ellen keresetet nyújtott be a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon. A per folyamán tartott két tárgyaláson bebizonyítottuk, hogy tagunkat a napidíj és a teljes költségtérítés is megilleti a vezénylés idejére, mivel az ennek következtében felmerült költségek negatívan és hátrányosan érintették. Alperes a Dél-alföldi Gazdasági Ellátó Igazgatóság egyik osztályvezetőjét kérte szakértő tanúként meghallgatni, arra vonatkozóan, hogy tagunknak miért nem jár napidíj és költségtérítés, azonban a bíróság nem fogadta el magyarázatát és nem találta megalapozottnak az általa elmondottakat, és úgy ítélte meg, hogy kereseti kérelmünk jogszabályi feltételei fennállnak.

A bíróság az általunk kért összesen 220 ezer forint napidíj és költségtérítés összegét egyaránt megítélte tagunk részére, a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatokkal együtt.

A megyei főkapitányság figyelmen kívül hagyta több vonatkozó jogszabály azon rendelkezéseit, amelyek egyértelműen arról szólnak, hogy a hivatásos állomány tagjainak szolgálati érdekből történő vezénylése esetén meg kell téríteni a vezényléssel kapcsolatos költségeket, mivel az a törvények szerint sem terhelheti az állományt.

TMRSZ

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Vezetője tagunk szolgálati panaszának nem adott helyt, és az Országos Rendőr-főkapitány részére felterjesztette, aki tagunk igényét ugyancsak megalapozatlannak találta.

Ezt követően a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete keresettel fordult a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz és kérte, hogy a katonai szakközépiskolában eltöltött tanulmányok idejét jogszerző szolgálati időnek ismertje el és ennek megfelelően kötelezze a munkáltatót a szolgálati idő módosítására.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2011. június hó 29. napján kelt ítéletében a Szakszervezet kereseti kérelemben kifejtett érvelésével teljes mértékben egyetértett és a növendéki időt szolgálati nyugdíjra jogosító időszaknak ismerte el és kötelezte a munkáltatót ezen időszak beszámítására.

Megjegyezzük, hogy a BRFK gyakorlata több éve jogszabályt sértő, hiszen a Hszt egyértelműen kimondja, hogy a növendéki időt be kell számítani a szolgálati időbe.

Megfigyelhető ezzel együtt az is, hogy meglepő módon e téren a rendőri szervek gyakorlatában különbségek mutatkoznak. Mint már annyi esetben tapasztalhattuk talán a saját bőrünkön is- indokolatlanul diszkriminálnak a rendőri állomány körében. Vannak elsőrendű , és másodrendű rendőrök: egyes kiemelt helyen kezelt szervezetekben – mint például a TEK, vagy az NNI – dolgozó kollégáink esetében a munkáltató a növendéki időt alanyi jogon beszámítja. A többieknek azonban a mai napig- bírósági úton kell, hogy érvényesítsék jogos érdekeiket.

Reméljük, hogy a bíróság ítéletének fényében a Budapesti Rendőr-főkapitányság megváltoztatja jogsértő gyakorlatát, és elismeri bíróság előtti igényérvényesítés nélkül is- szolgálati nyugdíjra jogosító időszaknak a növendéki időt kollégáink számára.

TMRSZ