A TEK és a terrorizmus kapcsolata a TMRSZ szemszögéből nézve

 

terrorelharitas_tekSokakat sokkolt a hír, amikor Hajdu János kissé túlmozgásos előadása arról szólt, hogy a TEK terroristákat fogott. A vezérőrnagy által megtett sajtókörúton elmondottak sokakban megnyugvást okoztak, hogy lám-lám nem is a miniszterelnök magánhadserege a TEK, hanem szakmai szerv, amely az emberek biztonságérzetét hivatott fokozni.

A TMRSZ szemszögéből ez a történet, és legfőképpen a vezérőrnagy úr „beégése” egyáltalán nem volt meglepő. Van egy magyar mondás, miszerint addig jár a korsó a kútra, amíg el nem töri.

2011. június első napjaiban a TEK részvételével nagyszabású csinnadratta közepette vették őrizetbe a legnagyobb létszámú rendőrszakszervezet vezetőjét. A sajtótájékoztatókon a TMRSZ tisztségviselőinek levadászására kijelölt kaposvári ügyészek „bizonyítékokról” beszélve indokolták az eljárást. Eközben a TEK 5 db terepjáróval kísérte a TMRSZ főtitkárát egy egészségügyi intézménybe, mint ha legalábbis az indokolt lenne. A TMRSZ főtitkárát, miközben a kórházban ápolták az eljárás okozta rosszullét miatt, a kórház folyosóján minden sarkon állig felfegyverzett TEK-esek őrizték. A főtitkár előzetes letartóztatását a bíróság akkor még nem rendelte el.

Csupán néhány hónappal később , azonban 2011. novemberében a kaposvári ügyészségnek sikerült előzetes letartóztatásba tetetnie a TMRSZ főtitkárát úgy, hogy az akkori ügyészségi előterjesztés szerinti okok közül a mai napig egyetlenegy megalapozottságát sem tudta bizonyítani a vádhatóság.

Hogy hogyan jön ide a TEK? Hogyan vetődik fel a TEK érintettsége egy nyilvánvalóan koncepciós jegyeket mutató eljárás kapcsán?

Nos, erről a TMRSZ 2015. februárjában részletes beszámolót tett közzé. Mintegy vészcsengőt nyomta meg a TMRSZ az eljárásban megmutatkozó nemzetbiztonsági veszélyeket a titkosszolgálatok és a TEK feltételezhető érintettsége – mi több aktív provokátori tevékenysége – kapcsán.

A TMRSZ főtitkár a publikálható információkról a honlapján a közvéleményt is tájékoztatta olyan mértékben, amelynek során részben figyelembe vettük az érintett provokátorok és a feltehetőleg  érintett TEK szakmailag okkal védhető érdekeit is. A vészcsengő megnyomását megtudhatta a legfőbb ügyész, a belügyminiszter, a házelnök és többek között a miniszterelnök is. A Nemzetbiztonsági Bizottság hetekig még csak napirendre sem tűzte azt az ügyet, amely a logikus következtetések és tények alapján arról szólt, hogy a TEK és/vagy valamely más magyar titkosszolgálatok a TMRSZ ellen folyamatosan olyan provokátori tevékenységet fejtettek ki, amelynek sikeressége esetén lehetőség lett volna terrorizmus vádjával munkájukat végző ártatlan magyar szakszervezeti tisztségviselőket, alkalmazottakat eljárás alá vonni.

A TEK vezérőrnagyának a TMRSZ főtitkára egy megkeresést írt, amelyben válaszokat kért a TMRSZ ellen megvalósult provokátori ténykedés kapcsán, és amelyben nagy valószínűséggel a TEK nyakig benne volt. Hajdu János – törvényi kötelezettsége ellenére – tudomásunk szerint semmiféle intézkedést nem tett a felelősök felkutatására, a TMRSZ főtitkára által bejelentett panasszal kapcsolatban sem.

Helyette a TEK vezetője zavartalanul végezhette tovább a „munkáját”, amely mára Európa szerte úgy tűnik, a Benny Hill show szintjére húzta le a TEK szakmai reputációját, minden kínos kormányzati habalaba ellenére is. A TEK ismét azt hozta, amit a kormányzat elvár tőle, csak éppen a TMRSZ hazugságokkal való besározásának módszere ezúttal, mint ha léket kapott volna.

A TMRSZ megalakulás óta a rendőrség politikai befolyásolása ellen emelte fel a szavát. Kezdve a tanácselnöki székből kapitányságvezetői székbe huppanó, a saját farkáról költeményekben áradozó kapitánytól, vagy éppen a magyar kisrendőröket az MTV székháznál életveszélybe lökő főkapitányon keresztül a TEK terrorveszélyt kamuzó vezetőjéig bezárólag.

A rendőrségnek a politika kiszolgálójává váló szándéka már az ötvenes években is szörnyű pogromokba torkollt. Anélkül, hogy a TEK műveletének mögöttes információt megismerhetnénk, borítékolható, hogy ezeket a most terroristának bélyegzett szerencsétleneket is hasonló módszerrel húzták csőbe, mint ahogy azt megkísérelték 2011-ben a TMRSZ-szel is.

Az ugyanis tény, hogy a TMRSZ főtitkára ellen a nyílt (koncepciós) eljárással párhuzamosan folyt egy titkosszolgálati operatív felderítésnek hazudott provokációs művelet is, amelyet annak sikertelensége óta hétpecsétes titokként kezel a Magyar Állam ügyészségi szervezete és nem hajlandó azt a meghurcolt TMRSZ tisztségviselők indítványára sem a nyílt – koncepciós – bírósági eljárás részévé tenni. Nyilvánvaló, hogy a titkos információgyűjtés anyaga olyan leleplező disznóságokra mutatna rá,

Érdemes újra elolvasni a 2015 februárjában Hajdu Jánosnak megküldött megkeresést, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjai pedig most saját bőrükön tapasztalhatták meg, mit jelent az, ha gátlástalanul a szemükbe hazudik egy közszolga. Itt letölthető

Szekszárd, 2015. november